A  "csizma lábfejénél "elterülő Calabria egy dél-olaszországi régió, amelynek fő vonzereje a több száz kilométer hosszan elnyúló, két különböző tengerre (Tirrén-tenger, Jón-tenger) néző tengerpart. Sok olasz szerint az ország legszebb strandjai Calabriában vannak. 

A calabriai konyha híres a szárított paradicsomról és az olivaolajban eltett különféle zöldségekről, azonban ami a mi figyelmünket igazából felkeltette így a nyár beköszöntével, az a fagyi. De nem akármilyen fagyi ám, hanem az a bizonyos gelato calabrese, vagy ‘tartufo’, esetleg ‘bomba’ – ahogy arrafelé hívják.

A fagyi jellegzetessége, hogy kakaóba, csokiba – mostanság nem ritkán tört mogyoróba vagy pisztáciába – forgatják, és így hűtik le, így a felszolgálás során sokkal kevésbé folyik szét.

Rendszerint max. két íz kombinációjából áll, a közepéből pedig gyümölcsszirup, vagy egyenesen gyümölcs kerül elő. 

A gelato calabrese nem egy régi találmány, 1952-ből datálódik. Mint oly sokszor, most is egy konyhai baki eredményezett egy hamar népszerűvé váló megoldást. Don Pippo de Maria szakácsként dolgozott, és az említett évben egy arisztokrata esküvőn szervírozta a menüjét, azonban az utolsó pillanatban vált világossá, hogy a desszert felszolgálásához nincs elég fagyikehely. A trükkös séf így a fagyigombócot folyékony csokimázba forgatta, kis papírba helyezte és rövid időre visszatette a hűtőbe. A megdermedt csoki klasszul összetartotta a fagyit, amit így – kehely híján – tányéron is gyönyörűen lehetett szervírozni. A megoldás pillanatok alatt nagy népszerűségre tett szert, és azóta a fent említett számtalan verziója létezik – ahogyan azt a képeken is látjuk.